Harmadik mese
Igazából semmi meglepő nincs abban, hogy Tündérbirodalom bármely pontján egyszer csak egy tündérlányka megjelenik. Hm… Akkor most csodálkozhatsz, hiszen Liget-erdő lakói is csodálkoztak, amikor meglátták az aprócska, pindurka lányka hátán repdeső gyöngyházszép tündérszárnyakat. Kérdezheted, hogy miért is lepődtek meg Liget-erdő lakói? Azért lepődtek meg, mert Liget-erdő lakói még nem láttak tündérlánykát. Tündérbirodalom olyan hatalmas, és annyiféle teremtmény él benne, hogy lakói nem ismerhetik egytől egyig egymást. Ezért a Liget-erdő pocsolyájába pottyant aprócska, pindurka tündérlányka – csoda számba ment.
Körbe állták, Őt, aztán körbe ülték, és nézték, kíváncsian. Az aprócska, pindurka tündérlányka felült egy óriási gombára és Ő is kíváncsiskodva nézelődött. Lógatta a lábát, és várakozott, hátha megszólítják őt. Valahogy egyre nagyobb lett a csönd, már senki sem suttogott, senki nem – ohh-zott, csak ültek és nézték az aprócska, pindurka tündérlánykát.
Hóvirág közben kicsinosította magát, és most már Ő is csodaszép volt. Felvette kedvenc fehér ruháját, halványzöld fürtjeit lágyan kontyba rendezte, és átkötötte egy ezüst szalaggal. Belebújt zöld cipellőjébe, és kilépett házikója ajtaján, és meghallotta a csöndet. A várakozó csöndet. De tudjuk, hogy nemcsak jóságos és megértő, hanem okos is volt, és máris előállt egy nagyszerű ötlettel.
- Olyan csodálatos ez a mai nap, piknikezzünk együtt! Liget-erdő lakói, mintha varázsálomból ébredtek volna fel, egyszerre csiripelve, zizegve, kuruttyolva hangoskodtak. Az eddig csöndben várakozó sokaság szétszaladt, és mindenki hozott valami csemegét, éppen azt, amit az otthonában az asztalkáján talált. Sok-sok finom szirompogácsa, és édes nektár került a gomba-asztalkákra, még szalma-szívószálat is osztogatott az egyik csiga-lány. Hóvirág jókedvűen nézte Liget-erdő sürgő-forgó lakóit. Jókedve volt. De, mitől lett volna rossz a kedve? Csodaszép volt, és egy csodálatos napra ébredt, hiszen egy aprócska, pindurka tündérlányka éppen a házikója melletti pocsolyába pottyant, és attól lett sáros. Jó - jó, nem attól volt jókedve, hogy az aprócska, pindurka tündérlányka beleesett a pocsolyába és sáros lett, hanem azért, mert ezen a vidéken még néha napjánál is ritkábban pottyannak bele a sárba aprócska, pindurka tündérlányok. Szóval, örült a kis jövevénynek!
Lassan roskadásig teltek a piknikező asztalok, és a társaság újra elcsendesedett. Hóvirág azonban már nem várta meg a várakozó csöndet, hanem az aprócska, pindurka tündérlánykához sétált, és mellé telepedett a gombára. Liget-erdő lakói kíváncsian fordultak feléjük, és tudták, hogy most történni fog valami… Szerintem Te is tudod, mi fog történni! Hóvirág kedvesen megszólította az aprócska, pindurka tündérlánykát, aki a házikója melletti pocsolyába pottyant.
- Az én nevem Hóvirág. Téged hogyan szólíthatunk ezentúl? Kérlek, áruld el nekünk!
- Én Milla vagyok, és Orgoniából, a Tündérbirodalom fővárosából érkeztem, azaz pottyantam a pocsolyátokba.
Az aprócska, pindurka tündérlányka mosolya ragyogó volt, csilingelő hangja betöltötte a levegőt, és átölelte a kíváncsi sokaságot.
- Szeretném… - kezdte mondandóját az aprócska, pindurka tündérlányka, akinek a neve Milla.
- És, hogy kerülsz ide?
- És, miért a pocsolyába pottyantál?- kérdezték többen, egymás szavába vágva.
- Az úgy kezdődött…- kezdte a történetet Milla, feledve az előbbi gondolatát.
- hogy, Balbina, a Tündérbirodalom varázslónője éppen útjára bocsátotta a tündértanoncokat a birodalom minden irányába, vagyis a Hétszínű - varázsvirágjának hét irányába.
- Hét irányba? De hát mekkora Tündérbirodalom? – kérdezte Milla szavába vágva a kotnyeles Csiga-lány.
- Mekkora Tündérbirodalom? – fordult Milla a Csiga-lány felé, bár kicsit kizökkent a mesélésből.
- A Nagy Kék Tengertől, a Pipacsmezőig ér, vagyis ameddig a szem ellát. Azt biztosan tudod, hogy a tündérek szeme nagyon éles, tehát messzire ellátnak, vagyis a Tündérbirodalom határai a végtelenbe húzódnak
- mondta mosolyogva Milla, és folytatta a történetét.
- Minden sziromra rácsücsült egy - egy tündértanonc, és útra kelt, hogy kiállja a tündérélet-próbákat, és tündér lehessen belőlük.
- Nem tündérnek születnek a tündérek?- kérdezte a kotnyeles Csiga - lány.
A Bölcs béka elmosolyodott, és figyelemre intette a kíváncsiskodót.
- Tündérnek születni - folytatta Milla, nem azt jelenti, hogy te igazi tündér vagy! Tündérré válhatsz, ha kiállod a próbákat. Tündérbirodalomban csak ezek után használ-hatod repülésre a tündérszárnyaidat.
- Ohhh - hallatszott a már ismerős csodálkozó felkiáltás minden felől. A Bölcs béka sejtelmesen mosolygott. Amikor elcsöndesedett a társaság, Milla folytatta …
- Balbina Hétszínű-varázsvirágjának egyik szirmára, a hajnal-lilára felültem én is…
- Azért a hajnal-lilára, mert a ruhád is hajnal-lila? – kérdezte immáron sokadszorra, a mesélést megakasztva a kotnyeles Csiga-lány. Milla bólintott, és folytatta.
- Tehát felültem a Hétszínű-varázsvirág hajnal-lila szirmára - azért a hajnal-lilára, mert a ruhám is hajnal-lila -, majd a szirom felemelkedett a levegőbe, és a tündérvarázsló jókívánságaival kisérve útra keltem. Ugyanis a Hétszínű-varázsvirág szirma útközben a varázslónő jókívánságait duruzsolta nekem a legselymesebb hangján:
- „Jó utat, és bízz magadban! Jó utat, és bízz magadban! Jó utat és bízz magadban!...” Lebegett velem a Hétszínű-varázsvirág szirma, és csendesen haladtunk szálltunk a végtelen tájon. Ám a virgonc szél-ifjak játékos kedvükben a Hétszínű-varázsvirág szirmát ide - és oda fújkálták.
- Nahát, a rosszcsont népség – morgolódott a Bölcs béka.
- Hiába kapaszkodtam – folytatta Milla magyarázkodva, az egyik nagyobb fuvallat megbillentette a Hétszínű-varázsvirág hajnal-lila szirmát, amin utaztam, és lepottyantam, éppen a pocsolyátok közepébe.
Igazából semmi meglepő nincs abban, hogy Tündérbirodalom bármely pontján egyszer csak egy tündérlányka megjelenik. Hm… Akkor most csodálkozhatsz, hiszen Liget-erdő lakói is csodálkoztak, amikor meglátták az aprócska, pindurka lányka hátán repdeső gyöngyházszép tündérszárnyakat. Kérdezheted, hogy miért is lepődtek meg Liget-erdő lakói? Azért lepődtek meg, mert Liget-erdő lakói még nem láttak tündérlánykát. Tündérbirodalom olyan hatalmas, és annyiféle teremtmény él benne, hogy lakói nem ismerhetik egytől egyig egymást. Ezért a Liget-erdő pocsolyájába pottyant aprócska, pindurka tündérlányka – csoda számba ment.
Körbe állták, Őt, aztán körbe ülték, és nézték, kíváncsian. Az aprócska, pindurka tündérlányka felült egy óriási gombára és Ő is kíváncsiskodva nézelődött. Lógatta a lábát, és várakozott, hátha megszólítják őt. Valahogy egyre nagyobb lett a csönd, már senki sem suttogott, senki nem – ohh-zott, csak ültek és nézték az aprócska, pindurka tündérlánykát.
Hóvirág közben kicsinosította magát, és most már Ő is csodaszép volt. Felvette kedvenc fehér ruháját, halványzöld fürtjeit lágyan kontyba rendezte, és átkötötte egy ezüst szalaggal. Belebújt zöld cipellőjébe, és kilépett házikója ajtaján, és meghallotta a csöndet. A várakozó csöndet. De tudjuk, hogy nemcsak jóságos és megértő, hanem okos is volt, és máris előállt egy nagyszerű ötlettel.
- Olyan csodálatos ez a mai nap, piknikezzünk együtt! Liget-erdő lakói, mintha varázsálomból ébredtek volna fel, egyszerre csiripelve, zizegve, kuruttyolva hangoskodtak. Az eddig csöndben várakozó sokaság szétszaladt, és mindenki hozott valami csemegét, éppen azt, amit az otthonában az asztalkáján talált. Sok-sok finom szirompogácsa, és édes nektár került a gomba-asztalkákra, még szalma-szívószálat is osztogatott az egyik csiga-lány. Hóvirág jókedvűen nézte Liget-erdő sürgő-forgó lakóit. Jókedve volt. De, mitől lett volna rossz a kedve? Csodaszép volt, és egy csodálatos napra ébredt, hiszen egy aprócska, pindurka tündérlányka éppen a házikója melletti pocsolyába pottyant, és attól lett sáros. Jó - jó, nem attól volt jókedve, hogy az aprócska, pindurka tündérlányka beleesett a pocsolyába és sáros lett, hanem azért, mert ezen a vidéken még néha napjánál is ritkábban pottyannak bele a sárba aprócska, pindurka tündérlányok. Szóval, örült a kis jövevénynek!
Lassan roskadásig teltek a piknikező asztalok, és a társaság újra elcsendesedett. Hóvirág azonban már nem várta meg a várakozó csöndet, hanem az aprócska, pindurka tündérlánykához sétált, és mellé telepedett a gombára. Liget-erdő lakói kíváncsian fordultak feléjük, és tudták, hogy most történni fog valami… Szerintem Te is tudod, mi fog történni! Hóvirág kedvesen megszólította az aprócska, pindurka tündérlánykát, aki a házikója melletti pocsolyába pottyant.
- Az én nevem Hóvirág. Téged hogyan szólíthatunk ezentúl? Kérlek, áruld el nekünk!
- Én Milla vagyok, és Orgoniából, a Tündérbirodalom fővárosából érkeztem, azaz pottyantam a pocsolyátokba.
Az aprócska, pindurka tündérlányka mosolya ragyogó volt, csilingelő hangja betöltötte a levegőt, és átölelte a kíváncsi sokaságot.
- Szeretném… - kezdte mondandóját az aprócska, pindurka tündérlányka, akinek a neve Milla.
- És, hogy kerülsz ide?
- És, miért a pocsolyába pottyantál?- kérdezték többen, egymás szavába vágva.
- Az úgy kezdődött…- kezdte a történetet Milla, feledve az előbbi gondolatát.
- hogy, Balbina, a Tündérbirodalom varázslónője éppen útjára bocsátotta a tündértanoncokat a birodalom minden irányába, vagyis a Hétszínű - varázsvirágjának hét irányába.
- Hét irányba? De hát mekkora Tündérbirodalom? – kérdezte Milla szavába vágva a kotnyeles Csiga-lány.
- Mekkora Tündérbirodalom? – fordult Milla a Csiga-lány felé, bár kicsit kizökkent a mesélésből.
- A Nagy Kék Tengertől, a Pipacsmezőig ér, vagyis ameddig a szem ellát. Azt biztosan tudod, hogy a tündérek szeme nagyon éles, tehát messzire ellátnak, vagyis a Tündérbirodalom határai a végtelenbe húzódnak
- mondta mosolyogva Milla, és folytatta a történetét.
- Minden sziromra rácsücsült egy - egy tündértanonc, és útra kelt, hogy kiállja a tündérélet-próbákat, és tündér lehessen belőlük.
- Nem tündérnek születnek a tündérek?- kérdezte a kotnyeles Csiga - lány.
A Bölcs béka elmosolyodott, és figyelemre intette a kíváncsiskodót.
- Tündérnek születni - folytatta Milla, nem azt jelenti, hogy te igazi tündér vagy! Tündérré válhatsz, ha kiállod a próbákat. Tündérbirodalomban csak ezek után használ-hatod repülésre a tündérszárnyaidat.
- Ohhh - hallatszott a már ismerős csodálkozó felkiáltás minden felől. A Bölcs béka sejtelmesen mosolygott. Amikor elcsöndesedett a társaság, Milla folytatta …
- Balbina Hétszínű-varázsvirágjának egyik szirmára, a hajnal-lilára felültem én is…
- Azért a hajnal-lilára, mert a ruhád is hajnal-lila? – kérdezte immáron sokadszorra, a mesélést megakasztva a kotnyeles Csiga-lány. Milla bólintott, és folytatta.
- Tehát felültem a Hétszínű-varázsvirág hajnal-lila szirmára - azért a hajnal-lilára, mert a ruhám is hajnal-lila -, majd a szirom felemelkedett a levegőbe, és a tündérvarázsló jókívánságaival kisérve útra keltem. Ugyanis a Hétszínű-varázsvirág szirma útközben a varázslónő jókívánságait duruzsolta nekem a legselymesebb hangján:
- „Jó utat, és bízz magadban! Jó utat, és bízz magadban! Jó utat és bízz magadban!...” Lebegett velem a Hétszínű-varázsvirág szirma, és csendesen haladtunk szálltunk a végtelen tájon. Ám a virgonc szél-ifjak játékos kedvükben a Hétszínű-varázsvirág szirmát ide - és oda fújkálták.
- Nahát, a rosszcsont népség – morgolódott a Bölcs béka.
- Hiába kapaszkodtam – folytatta Milla magyarázkodva, az egyik nagyobb fuvallat megbillentette a Hétszínű-varázsvirág hajnal-lila szirmát, amin utaztam, és lepottyantam, éppen a pocsolyátok közepébe.
Csöndpillangó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése