Miért Hétszínvirág?
Hm...
Valami érzés ez, valami csodatevő-virágról, ami vidámmá, széppé teszi a napomat...
Valami belőlem, magamnak, és persze Neked is, ha kíváncsi vagy a gondolataimra.
Gondolatok, versek, mesék, képek. Tőlem, Tőled, Mástól.
Mind szépek.
Sétára indulok...

Emlékszel a mesére? A varázslatos Hétszínvirág egy-egy szirmát letépve kívánhatsz valamit, és teljesül, ha valóban szeretnéd!

Virágos kertem kapuja nyitva, lépj be hozzám.Válassz Magadnak virágot, minden szirma valami másról suttog Neked.Kívánj valamit...Aztán figyeld az Életed üzeneteit.


2007. december 18., kedd


Nem kötelező jót tenni másokkal, de öröm,
jót tesz az egészségünknek és felvidítja a lelkünket.
Zarathusztra
Sokszor olyankor kapjuk a legtanulságosabb leckéket az élettől, amikor saját hibáinkból tanulunk.
A múlt hibáiban gyökerezik a bölcsesség és a jövendő sikerei.


Tryon Edwards

2007. december 13., csütörtök



A legkeményebb megpróbáltatások, és változások közepette is szabadságodban áll mosolyogni, tudva, hogy te választottad ezt a játékot, és a föld minden látszata fölötti uralom a tiéd.

Richard Bach

2007. december 12., szerda



Amikor azt hiszed, hogy minden remény elveszett, valahonnét mindíg előbukkan egy kis fénysugár.

Német közmondás

Jusson eszedbe, hogy mennyivel többet szenvedsz a dühtől és bánattól, melyet bizonyos dolgok okoznak, mint maguktól a kiváltó okoktól.

Marcus Aurelius


A jó példa nem a legfőbb dolog, amivel befolyásolhatunk másokat. Hanem az egyetlen dolog.

Albert Schweitzer

2007. december 6., csütörtök


Nem kell gazdagnak lenni ahhoz, hogy nagylelkűek legyünk. Ha megvan bennünk a nagylelkűség, akkor koldusként is akkora ajándékot adhatunk, mint egy herceg.

Corinne U. Wills

2007. december 2., vasárnap


Gyakorold a kreatív odafigyelést!

Ülj csendben, hogy elméd megvilágosodjon!

Normann Vincent Peale
Már az is elég, ha az egyetlen ima, amit életedben elmondasz, egy "köszönöm".

Echart Mester

2007. december 1., szombat


Nem tudod megoldani annak a problémáját,
akinek az a problémája,
hogy nem akarja megoldani a problémáját.
Richard Bach

Bizony - bizony, hatalmas erő, lelki tartás kell ahhoz, hogy az ember bátran merjen térdre ereszkedni. Önszántából kitérni, megereszkedni, tudva: bármikor felállhat.
Pósa Ferenc

2007. november 29., csütörtök

2007. november 27., kedd

Időröl időre megéri behunyni a szemedet,
és azt mondani magadnak a sötétben:
"Én vagyok a varázsló,
és amikor kinyitom a szememet látni fogom a világot,
amelyet én teremtettem,
és amelyért csak én vagyok a felelős."

Aztán lasssan, akár a szinpadi függönnyel teszik, vond fel szemhéjadat.

És tudd, hogy ez a Te világod, s pont olyan, amilyenné tetted.

Richard Bach

2007. november 26., hétfő

Mitől boldog egy házasság?
Olyan kérdés ez, amelyet minden férfi és nő feltesz egymásnak...
Úgy vélem, a válasz a másik személyiségének legmélyén rejtőző igénynek a házastársak által történő kölcsönös felismerésében és kielégítésében keresendő.

Pearl Buck

Mindazt, amit megtehetsz,
vagy hiszed, hogy képes vagy megtenni,
valóban meg tudod tenni.
A bátorság zseniális,

varázserejű, és hatalommal bír.

Goethe

Egész életedben kutatsz
Valaki után, aki megért téged,
és elfogad annak, aki vagy.

Végül rátalálsz erre a Valakire
- aki mindvégig te vagy.

Richard Bach

2007. november 20., kedd


Mese a törött vízhordó edényről

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, - minden nap - a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta.
De, a törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni.A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság:
Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De, ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban meg vannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.

Ismeretlen

2007. november 18., vasárnap


Ima

Szépséges Hold
védd az utazómat!
Fényeddel világítsd az útját,
és borítsd be szeretettel.
Csöndes, pihentető álmot adj szemére.

Utazás Angyalai
segítsétek vándoromat,
óvjátok lépteit, egészségét,
hogy nyugalmat, és békét találjon magában.

Mindenség Jóságos Szellemei
A Kozmosz minden szeretetével
Bátorítsátok a Hitvesemet.
Legyen elég erő Benne, kitartás, és türelem,
Hogy a hosszú, fáradtságos napokat elviselje,
és megtalálja, amiért útra kelt...
Csöndpillangó

A tökéletes szeretet annyit tesz, mint szeretni azt,
aki boldogtalanná tett bennünket.

Soren Kierkegaard

2007. november 13., kedd

A múltat jobbára a jelen alakítja.
Ha az ember kiábrándult és elkeseredett, sötétre színezett gondolkozása csak azokat az eseményeket emeli ki a múltból, melyek igazolják mai elkeseredését.
Ám, ha igyekszik a tényeket tényekként kezelni; ha nem azt kutatja, mi nem mehet, hanem azt, hogy mi mehet, ha a problémát kérdésként kezeli, mely válaszra vár, nem pedig újabb sorscsapásként; ha a valóság bonyolult közegéből azokat az elemeket lúgozza ki, melyek pozitív tettekbe ötvözhetők - nos, akkor az emlékezete is segíteni fogja ebben.
A mélyből azt fogja felhozni a fényre, ami segíti, hogy helyt tudjon állni a mában.
Ilyen egyszerű ez.
Ilyen egyszerű ez, mert az emberi emlékezés szelektív: sugara mindig arra esik, ami segít igazolni mai látásmódunk helyességét. Ha kétségbeesettek vagyunk, a kétségbeesésünkben segít, ha a megoldásokat keressük, akkor a megoldásokban.

Frank Crane

2007. november 11., vasárnap


A legmélységesebb titok, hogy az élet nem a felfedezés, hanem a teremtés folyamata.
Arra törekedj, hogy meghatározd azt, Aki Lenni Akarsz!
Tatiosz

2007. november 8., csütörtök


Színezd újra, színezd újra,
Az életed, ha megfakulna,
Az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!
Magna cum Laude

Ha igazad van,
megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmadat.
Ha nincs igazad,
nem engedheted meg, hogy elveszítsd!
M.Gandhi

2007. november 6., kedd


Az elfogadás olyan,
mint a termékeny talaj,
ami lehetőséget ad az apró mag számára,
hogy azzá váljon,
amivé fejlődni képes.
Thomas Gordon

2007. november 5., hétfő


A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó hatalom így szólt:Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit.Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyj senkit a sötétségben elmerülni.Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg. Az egész világ a tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki sem tiltja.
De jaj Neked, ha magadnak tartod! Elbocsátalak Téged is, mint mindenkit. Felelős vagy minden emberért, aki Veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.Most eredj és élj, mert a világ a Tied!
Hamvas Béla: A láthatatlan történet

2007. november 1., csütörtök

Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen.
Lao-ce: Tao Te King
...Menj hát hozzá minden nap, amikor már csak a csillagok világítanak. Menj, mert vár rád. Amikor nappal van és erős fények törnek a lelkedre, úgy tűnik, a Rózsa álomba merült. Pedig nem így van: a nappal neki a felkészülés ideje, mint neked is lesz, ha megtapasztalod az erejét és szépségét, s azután minden éjjel elmész hozzá. Akkor a te nappaljaid is a felkészülés órái lesznek, habár a világ szemében a mindennapi dolgodat végzed. De belül: felkészülés az éji Találkozásra Vele, Aki Elvisz, Vele, Aki Megszabadít. A nappal óráiban erőt gyűjtötök mindketten, s éjjel, amikor megérinted, erőtök összeadódik és legyőz minden akadályt. S minden ilyen találkozás után még erősebbek, még szebbek lesztek, még jobban várjátok a következő éjszakát. Majd lassan a nappalok álomképpé szelídülnek, könnyű lebegéssé válnak, s akik találkoznak veled, csodálkozva tapasztalják, hogy milyen szép vagy és nem értik, miért ragyog az arcod. Ha elmondod nekik, hogy azért, mert minden éjjel elmész az Éjjel Nyíló Rózsához, megérinted a szirmait, beszélgettek és elmentek a világokon túlra, udvariasan bólogatnak és elfoglaltságukra hivatkozva gyorsan továbbállnak.
Őri István

2007. október 30., kedd

Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni,
mindig jön valaki, akinek a hangja már szabadabban szól és veled énekel.
És ekkor a te hangod is szárnyalni kezd.
Ez a lelkek közötti kapcsolat titka.
Haszid mondás

2007. október 28., vasárnap

Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók:
a gondos anya,
a nap
és a barátság.
Hely az asztalnál
és egy szívélyes ölelés.
A tavasz fénye.
Egy gyerek nevetése.
Egy madár éneke.
A patak csobogása.
A fák árnya.
A tenger hullámai.
A nap és az éj.
A nyugalom és a csend.
A hetedik nap.
Az élet és a halál.
Embernek lenni a földön.
(Phil Bosmans)

2007. október 26., péntek


Ha szeretnéd megélni önmagadat,
ha szeretnéd megismerni a titkokat,
ha szeretnéd megteremteni a vágyaidat,
egyszerűen éld meg azt, ami benned van,
éld meg azt, aki vagy.
Szégyen, félelem és szorongás nélkül legyél…
legyél ember, hogy több lehess,
…legyél rossz, hogy jó lehess,
…legyél kevés, hogy sok lehess.
A.J. Christian: A Teljesség Hangja

2007. október 24., szerda


... nem az boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz,
Hanem, aki minden javát lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik,
eltapossa a bizonytalanságot,
senkivel sem cserélne sorsot,
az embernek egyedül emberi oldalát értékeli,
a természetet fogadta tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, s úgy él, ahogy ő írta elő;
biztos ítéletű,rendületlen,
rettent­hetetlen,
megmozdíthatja valamilyen erő, de nem kavarhatja fel,
s ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti feléje, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg, s az előbbit is csak ritkán:
mert az emberi nemet térdre kényszerítő többi dárda neki csak ugrabugra jégeső - ha a tetőre pattan, nem okoz bajt a bennlakóknak,
csak koppan egyet s olvad is.
Seneca

2007. október 22., hétfő

Harmadik mese

Igazából semmi meglepő nincs abban, hogy Tündérbirodalom bármely pontján egyszer csak egy tündérlányka megjelenik. Hm… Akkor most csodálkozhatsz, hiszen Liget-erdő lakói is csodálkoztak, amikor meglátták az aprócska, pindurka lányka hátán repdeső gyöngyházszép tündérszárnyakat. Kérdezheted, hogy miért is lepődtek meg Liget-erdő lakói? Azért lepődtek meg, mert Liget-erdő lakói még nem láttak tündérlánykát. Tündérbirodalom olyan hatalmas, és annyiféle teremtmény él benne, hogy lakói nem ismerhetik egytől egyig egymást. Ezért a Liget-erdő pocsolyájába pottyant aprócska, pindurka tündérlányka – csoda számba ment.
Körbe állták, Őt, aztán körbe ülték, és nézték, kíváncsian. Az aprócska, pindurka tündérlányka felült egy óriási gombára és Ő is kíváncsiskodva nézelődött. Lógatta a lábát, és várakozott, hátha megszólítják őt. Valahogy egyre nagyobb lett a csönd, már senki sem suttogott, senki nem – ohh-zott, csak ültek és nézték az aprócska, pindurka tündérlánykát.
Hóvirág közben kicsinosította magát, és most már Ő is csodaszép volt. Felvette kedvenc fehér ruháját, halványzöld fürtjeit lágyan kontyba rendezte, és átkötötte egy ezüst szalaggal. Belebújt zöld cipellőjébe, és kilépett házikója ajtaján, és meghallotta a csöndet. A várakozó csöndet. De tudjuk, hogy nemcsak jóságos és megértő, hanem okos is volt, és máris előállt egy nagyszerű ötlettel.
- Olyan csodálatos ez a mai nap, piknikezzünk együtt! Liget-erdő lakói, mintha varázsálomból ébredtek volna fel, egyszerre csiripelve, zizegve, kuruttyolva hangoskodtak. Az eddig csöndben várakozó sokaság szétszaladt, és mindenki hozott valami csemegét, éppen azt, amit az otthonában az asztalkáján talált. Sok-sok finom szirompogácsa, és édes nektár került a gomba-asztalkákra, még szalma-szívószálat is osztogatott az egyik csiga-lány. Hóvirág jókedvűen nézte Liget-erdő sürgő-forgó lakóit. Jókedve volt. De, mitől lett volna rossz a kedve? Csodaszép volt, és egy csodálatos napra ébredt, hiszen egy aprócska, pindurka tündérlányka éppen a házikója melletti pocsolyába pottyant, és attól lett sáros. Jó - jó, nem attól volt jókedve, hogy az aprócska, pindurka tündérlányka beleesett a pocsolyába és sáros lett, hanem azért, mert ezen a vidéken még néha napjánál is ritkábban pottyannak bele a sárba aprócska, pindurka tündérlányok. Szóval, örült a kis jövevénynek!
Lassan roskadásig teltek a piknikező asztalok, és a társaság újra elcsendesedett. Hóvirág azonban már nem várta meg a várakozó csöndet, hanem az aprócska, pindurka tündérlánykához sétált, és mellé telepedett a gombára. Liget-erdő lakói kíváncsian fordultak feléjük, és tudták, hogy most történni fog valami… Szerintem Te is tudod, mi fog történni! Hóvirág kedvesen megszólította az aprócska, pindurka tündérlánykát, aki a házikója melletti pocsolyába pottyant.
- Az én nevem Hóvirág. Téged hogyan szólíthatunk ezentúl? Kérlek, áruld el nekünk!
- Én Milla vagyok, és Orgoniából, a Tündérbirodalom fővárosából érkeztem, azaz pottyantam a pocsolyátokba.
Az aprócska, pindurka tündérlányka mosolya ragyogó volt, csilingelő hangja betöltötte a levegőt, és átölelte a kíváncsi sokaságot.
- Szeretném… - kezdte mondandóját az aprócska, pindurka tündérlányka, akinek a neve Milla.
- És, hogy kerülsz ide?
- És, miért a pocsolyába pottyantál?- kérdezték többen, egymás szavába vágva.
- Az úgy kezdődött…- kezdte a történetet Milla, feledve az előbbi gondolatát.
- hogy, Balbina, a Tündérbirodalom varázslónője éppen útjára bocsátotta a tündértanoncokat a birodalom minden irányába, vagyis a Hétszínű - varázsvirágjának hét irányába.
- Hét irányba? De hát mekkora Tündérbirodalom? – kérdezte Milla szavába vágva a kotnyeles Csiga-lány.
- Mekkora Tündérbirodalom? – fordult Milla a Csiga-lány felé, bár kicsit kizökkent a mesélésből.
- A Nagy Kék Tengertől, a Pipacsmezőig ér, vagyis ameddig a szem ellát. Azt biztosan tudod, hogy a tündérek szeme nagyon éles, tehát messzire ellátnak, vagyis a Tündérbirodalom határai a végtelenbe húzódnak
- mondta mosolyogva Milla, és folytatta a történetét.
- Minden sziromra rácsücsült egy - egy tündértanonc, és útra kelt, hogy kiállja a tündérélet-próbákat, és tündér lehessen belőlük.
- Nem tündérnek születnek a tündérek?- kérdezte a kotnyeles Csiga - lány.
A Bölcs béka elmosolyodott, és figyelemre intette a kíváncsiskodót.
- Tündérnek születni - folytatta Milla, nem azt jelenti, hogy te igazi tündér vagy! Tündérré válhatsz, ha kiállod a próbákat. Tündérbirodalomban csak ezek után használ-hatod repülésre a tündérszárnyaidat.
- Ohhh - hallatszott a már ismerős csodálkozó felkiáltás minden felől. A Bölcs béka sejtelmesen mosolygott. Amikor elcsöndesedett a társaság, Milla folytatta …
- Balbina Hétszínű-varázsvirágjának egyik szirmára, a hajnal-lilára felültem én is…
- Azért a hajnal-lilára, mert a ruhád is hajnal-lila? – kérdezte immáron sokadszorra, a mesélést megakasztva a kotnyeles Csiga-lány. Milla bólintott, és folytatta.
- Tehát felültem a Hétszínű-varázsvirág hajnal-lila szirmára - azért a hajnal-lilára, mert a ruhám is hajnal-lila -, majd a szirom felemelkedett a levegőbe, és a tündérvarázsló jókívánságaival kisérve útra keltem. Ugyanis a Hétszínű-varázsvirág szirma útközben a varázslónő jókívánságait duruzsolta nekem a legselymesebb hangján:
- „Jó utat, és bízz magadban! Jó utat, és bízz magadban! Jó utat és bízz magadban!...” Lebegett velem a Hétszínű-varázsvirág szirma, és csendesen haladtunk szálltunk a végtelen tájon. Ám a virgonc szél-ifjak játékos kedvükben a Hétszínű-varázsvirág szirmát ide - és oda fújkálták.
- Nahát, a rosszcsont népség – morgolódott a Bölcs béka.
- Hiába kapaszkodtam – folytatta Milla magyarázkodva, az egyik nagyobb fuvallat megbillentette a Hétszínű-varázsvirág hajnal-lila szirmát, amin utaztam, és lepottyantam, éppen a pocsolyátok közepébe.
Csöndpillangó

Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent
S egy percben élj évezredet.
William Blake

2007. október 21., vasárnap

Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos megnemértettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! Végül megértettem, hogy ezek az "akadályok" a Valódi élet. Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a boldogság.
Következésképpen élvezzük ki az élet mindenpillanatát és élvezzük még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, hogy az idő nem vár senkire. És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha vége lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd ha sikerül felszedni 5 kg-ot, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, majd ha férjhez megyek, ha végre elválok... Nem várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást. Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, sem az élet végét és egy újjászületést, hanem eldöntjük magunkban, hogy nincs az életben jobb pillanat a boldogságot "elkezdeni", mint ez a pillanat. Az életöröm és a boldogság nem úticélok, hanem maga az utazás.
Alfred Souza

2007. október 20., szombat


A szeretetnek melege van a természet hidegében,
világossága van az élet sötétségeiben,
és a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.
Gárdonyi Géza

2007. október 19., péntek


Ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósíthasd.
Paulo Coelho


2007. október 18., csütörtök


Az Út soha nem üres, soha nem magányos, még ha néha úgy is érezzük.
Nincs sietség, nincs sürgetés.
Nincs vesztegetni való idő...
Ezt valahol minden zarándok érzi, ezért ki-ki a maga képessége szerint iparkodik...
Soha senki nem vándorol egyedül.
Hamvas Béla
…voltál már úgy, hogy ébredésed pillanatában a Világot, melyre pilládat nyitottad gyönyörűnek láttad?
…voltál már úgy, hogy a fürdőszobai csapból zubogó víz csilingelő patakká vált Benned?
…voltál már úgy , hogy bár a felhők mögé rejtette szép arcát a Nap, Te szivárvány színben láttad az utat?
…érezted már a bensődet simogató örömöt, a Szerető Társad látványától? Mikor feltűnik a távolban, és szíved szaporábban ver, arcod kipirul, és árad Benned a csoda?
Melletted ezt élem Te gyönyörű Társam, Életem, Csodám Párom a Végtelen Utazásban…

Csöndpillangó

2007. október 16., kedd

Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom,
hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában,
hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat,
de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot,
jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket,
megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit.

T.S. Eliot

Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már szememben élnek és néznek.
S érezni azt, ha szép, veled szép,
s csak veled teljes az élet,
Mert hisz csak egymást szeretve lehetünk boldogok.
Illyés Gyula

2007. október 14., vasárnap


Azon a helyen, ahová rózsát ültetünk, nem nőhet bogáncs.
Francis Hodgson Burnett
A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. Nincs határ közted, s egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan a közted és a messze lévő tárgyak között sincsen távolság.
Benned van minden dolog, a legkisebb s a legnagyobb, a legalantasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú.
A föld minden eleme egyetlen atom.
A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye. Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti.
Kahlil Gibran

2007. október 11., csütörtök


Az ötletek boldogságát,
az intellektus izgalmát,
a megértés diadalát, a kitisztuló látást,
az élesedő hallást,
az új felfedezések vágyát,
a múlt és jelen élvezeteit kívánom neked.
És kívánom még az alkotás örömét.

Pam Brown

2007. október 10., szerda


Messze, fent a napsütésben bújnak meg legmerészebb törekvéseim.
Lehet, hogy nem érem el őket,
de felnézhetek, és láthatom szépségüket,
hihetek bennük, és megpróbálhatom követni őket oda, ahova vezetnek.

Louisa May Alcott

Élvezzétek a ma áldásait...és a gonoszt türelemmel tűrjétek,
mert ez a nap csak a miénk:
holtak vagyunk a tegnapnak, és még nem születtünk meg a holnapnak.
Jeremy Taylor

Minél jobban közeledünk az álmunkhoz,
Személyes Történetünk annál inkább életünk igazi értelmévé válik.

Paulo Coelho

2007. október 7., vasárnap


Mit ad egyik ember a másiknak?

Önmagát, önmaga legbecsesebbjét, az életét. Ez nem jelenti szükségképpen, hogy föláldozza az életét a másikért - csak hogy neki adja azt, ami őbenne eleven; nekiadja az örömét, az érdeklődését, az értelmét, a tudását, a jókedvét, a bánatát - minden kifejeződését és megnyilvánulását annak, ami benne eleven. Életét így odaadva gazdagítja a másik személyt, fokozza elevenségérzetét a saját elevenségérzetének fokozásával.

Nem azért ad, hogy kapjon; adni önmagában tökéletes öröm. De azzal, hogy ad, óhatatlanul életre kelt valamit a másik személyben, és az visszasugárzik rá; ha őszintén ad, abban óhatatlanul benne foglaltatik a viszonzás.

Aki ad, az adakozóvá teszi a másik személyt is, és mindketten részesülnek az örömből, amit létrehoztak. Az adás aktusában valami megszületik, és mindkét érintett személy hálás az életért, amely mindkettejük számára született meg. Mármost a szeretet vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a szeretet olyan erő, amely szeretetet teremt...

Erich Fromm

Ha megérintett a csoda,
ne tartsd magadban a titkát!
Theodor

A tapasztalat nem az, ami történik velünk,
hanem, amit azzal kezdünk, ami történt velünk.
A tapasztalat - képesség az élet eseményeinek kezelésére,
nem pedig maguk az események.

Aldous Huxley