Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni,

mindig jön valaki, akinek a hangja már szabadabban szól és veled énekel.

És ekkor a te hangod is szárnyalni kezd.

Ez a lelkek közötti kapcsolat titka.

Haszid mondás

Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók:

a gondos anya,

a nap

és a barátság.

Hely az asztalnál

és egy szívélyes ölelés.

A tavasz fénye.

Egy gyerek nevetése.

Egy madár éneke.

A patak csobogása.

A fák árnya.

A tenger hullámai.

A nap és az éj.

A nyugalom és a csend.

A hetedik nap.

Az élet és a halál.

Embernek lenni a földön.
(Phil Bosmans)

Ha szeretnéd megélni önmagadat,

ha szeretnéd megismerni a titkokat,

ha szeretnéd megteremteni a vágyaidat,

egyszerűen éld meg azt, ami benned van,

éld meg azt, aki vagy.

Szégyen, félelem és szorongás nélkül legyél…

legyél ember, hogy több lehess,

…legyél rossz, hogy jó lehess,

…legyél kevés, hogy sok lehess.

A.J. Christian: A Teljesség Hangja

... nem az boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz,
Hanem, aki minden javát lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik,
eltapossa a bizonytalanságot,
senkivel sem cserélne sorsot,
az embernek egyedül emberi oldalát értékeli,
a természetet fogadta tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, s úgy él, ahogy ő írta elő;
biztos ítéletű,rendületlen,
rettent­hetetlen,
megmozdíthatja valamilyen erő, de nem kavarhatja fel,
s ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti feléje, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg, s az előbbit is csak ritkán:
mert az emberi nemet térdre kényszerítő többi dárda neki csak ugrabugra jégeső - ha a tetőre pattan, nem okoz bajt a bennlakóknak,
csak koppan egyet s olvad is.
Seneca

Harmadik mese

Igazából semmi meglepő nincs abban, hogy Tündérbirodalom bármely pontján egyszer csak egy tündérlányka megjelenik. Hm… Akkor most csodálkozhatsz, hiszen Liget-erdő lakói is csodálkoztak, amikor meglátták az aprócska, pindurka lányka hátán repdeső gyöngyházszép tündérszárnyakat. Kérdezheted, hogy miért is lepődtek meg Liget-erdő lakói? Azért lepődtek meg, mert Liget-erdő lakói még nem láttak tündérlánykát. Tündérbirodalom olyan hatalmas, és annyiféle teremtmény él benne, hogy lakói nem ismerhetik egytől egyig egymást. Ezért a Liget-erdő pocsolyájába pottyant aprócska, pindurka tündérlányka – csoda számba ment.
Körbe állták, Őt, aztán körbe ülték, és nézték, kíváncsian. Az aprócska, pindurka tündérlányka felült egy óriási gombára és Ő is kíváncsiskodva nézelődött. Lógatta a lábát, és várakozott, hátha megszólítják őt. Valahogy egyre nagyobb lett a csönd, már senki sem suttogott, senki nem – ohh-zott, csak ültek és nézték az aprócska, pindurka tündérlánykát.
Hóvirág közben kicsinosította magát, és most már Ő is csodaszép volt. Felvette kedvenc fehér ruháját, halványzöld fürtjeit lágyan kontyba rendezte, és átkötötte egy ezüst szalaggal. Belebújt zöld cipellőjébe, és kilépett házikója ajtaján, és meghallotta a csöndet. A várakozó csöndet. De tudjuk, hogy nemcsak jóságos és megértő, hanem okos is volt, és máris előállt egy nagyszerű ötlettel.
- Olyan csodálatos ez a mai nap, piknikezzünk együtt! Liget-erdő lakói, mintha varázsálomból ébredtek volna fel, egyszerre csiripelve, zizegve, kuruttyolva hangoskodtak. Az eddig csöndben várakozó sokaság szétszaladt, és mindenki hozott valami csemegét, éppen azt, amit az otthonában az asztalkáján talált. Sok-sok finom szirompogácsa, és édes nektár került a gomba-asztalkákra, még szalma-szívószálat is osztogatott az egyik csiga-lány. Hóvirág jókedvűen nézte Liget-erdő sürgő-forgó lakóit. Jókedve volt. De, mitől lett volna rossz a kedve? Csodaszép volt, és egy csodálatos napra ébredt, hiszen egy aprócska, pindurka tündérlányka éppen a házikója melletti pocsolyába pottyant, és attól lett sáros. Jó - jó, nem attól volt jókedve, hogy az aprócska, pindurka tündérlányka beleesett a pocsolyába és sáros lett, hanem azért, mert ezen a vidéken még néha napjánál is ritkábban pottyannak bele a sárba aprócska, pindurka tündérlányok. Szóval, örült a kis jövevénynek!
Lassan roskadásig teltek a piknikező asztalok, és a társaság újra elcsendesedett. Hóvirág azonban már nem várta meg a várakozó csöndet, hanem az aprócska, pindurka tündérlánykához sétált, és mellé telepedett a gombára. Liget-erdő lakói kíváncsian fordultak feléjük, és tudták, hogy most történni fog valami… Szerintem Te is tudod, mi fog történni! Hóvirág kedvesen megszólította az aprócska, pindurka tündérlánykát, aki a házikója melletti pocsolyába pottyant.
- Az én nevem Hóvirág. Téged hogyan szólíthatunk ezentúl? Kérlek, áruld el nekünk!
- Én Milla vagyok, és Orgoniából, a Tündérbirodalom fővárosából érkeztem, azaz pottyantam a pocsolyátokba.
Az aprócska, pindurka tündérlányka mosolya ragyogó volt, csilingelő hangja betöltötte a levegőt, és átölelte a kíváncsi sokaságot.
- Szeretném… - kezdte mondandóját az aprócska, pindurka tündérlányka, akinek a neve Milla.
- És, hogy kerülsz ide?
- És, miért a pocsolyába pottyantál?- kérdezték többen, egymás szavába vágva.
- Az úgy kezdődött…- kezdte a történetet Milla, feledve az előbbi gondolatát.
- hogy, Balbina, a Tündérbirodalom varázslónője éppen útjára bocsátotta a tündértanoncokat a birodalom minden irányába, vagyis a Hétszínű - varázsvirágjának hét irányába.
- Hét irányba? De hát mekkora Tündérbirodalom? – kérdezte Milla szavába vágva a kotnyeles Csiga-lány.
- Mekkora Tündérbirodalom? – fordult Milla a Csiga-lány felé, bár kicsit kizökkent a mesélésből.
- A Nagy Kék Tengertől, a Pipacsmezőig ér, vagyis ameddig a szem ellát. Azt biztosan tudod, hogy a tündérek szeme nagyon éles, tehát messzire ellátnak, vagyis a Tündérbirodalom határai a végtelenbe húzódnak
- mondta mosolyogva Milla, és folytatta a történetét.
- Minden sziromra rácsücsült egy - egy tündértanonc, és útra kelt, hogy kiállja a tündérélet-próbákat, és tündér lehessen belőlük.
- Nem tündérnek születnek a tündérek?- kérdezte a kotnyeles Csiga - lány.
A Bölcs béka elmosolyodott, és figyelemre intette a kíváncsiskodót.
- Tündérnek születni - folytatta Milla, nem azt jelenti, hogy te igazi tündér vagy! Tündérré válhatsz, ha kiállod a próbákat. Tündérbirodalomban csak ezek után használ-hatod repülésre a tündérszárnyaidat.
- Ohhh - hallatszott a már ismerős csodálkozó felkiáltás minden felől. A Bölcs béka sejtelmesen mosolygott. Amikor elcsöndesedett a társaság, Milla folytatta …
- Balbina Hétszínű-varázsvirágjának egyik szirmára, a hajnal-lilára felültem én is…
- Azért a hajnal-lilára, mert a ruhád is hajnal-lila? – kérdezte immáron sokadszorra, a mesélést megakasztva a kotnyeles Csiga-lány. Milla bólintott, és folytatta.
- Tehát felültem a Hétszínű-varázsvirág hajnal-lila szirmára - azért a hajnal-lilára, mert a ruhám is hajnal-lila -, majd a szirom felemelkedett a levegőbe, és a tündérvarázsló jókívánságaival kisérve útra keltem. Ugyanis a Hétszínű-varázsvirág szirma útközben a varázslónő jókívánságait duruzsolta nekem a legselymesebb hangján:
- „Jó utat, és bízz magadban! Jó utat, és bízz magadban! Jó utat és bízz magadban!...” Lebegett velem a Hétszínű-varázsvirág szirma, és csendesen haladtunk szálltunk a végtelen tájon. Ám a virgonc szél-ifjak játékos kedvükben a Hétszínű-varázsvirág szirmát ide - és oda fújkálták.
- Nahát, a rosszcsont népség – morgolódott a Bölcs béka.
- Hiába kapaszkodtam – folytatta Milla magyarázkodva, az egyik nagyobb fuvallat megbillentette a Hétszínű-varázsvirág hajnal-lila szirmát, amin utaztam, és lepottyantam, éppen a pocsolyátok közepébe.

Csöndpillangó

Egy porszem világot jelent,

S egy szál vadvirág az eget,

Fogd föl tenyeredben a végtelent

S egy percben élj évezredet.

William Blake

Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos megnemértettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! Végül megértettem, hogy ezek az "akadályok" a Valódi élet. Ha ily módon elfogadjuk a dolgokat, az segít megérteni, hogy nincs egy olyan módszer, ami a boldogsághoz elvezet, mert a módszer maga a boldogság.
Következésképpen élvezzük ki az élet mindenpillanatát és élvezzük még annál is jobban, ha megoszthatjuk egy számunkra kedves emberrel a ritka pillanatokat és emlékezzünk rá, hogy az idő nem vár senkire. És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy majd ha vége lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd ha sikerül felszedni 5 kg-ot, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, majd ha férjhez megyek, ha végre elválok... Nem várjuk a péntek estét, a vasárnap reggelt, az autócserét, a házvásárlást. Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, sem az élet végét és egy újjászületést, hanem eldöntjük magunkban, hogy nincs az életben jobb pillanat a boldogságot "elkezdeni", mint ez a pillanat. Az életöröm és a boldogság nem úticélok, hanem maga az utazás.
Alfred Souza

A szeretetnek melege van a természet hidegében,

világossága van az élet sötétségeiben,
és a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.
Gárdonyi Géza

Ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósíthasd.

Paulo Coelho

Az Út soha nem üres, soha nem magányos, még ha néha úgy is érezzük.
Nincs sietség, nincs sürgetés.
Nincs vesztegetni való idő...
Ezt valahol minden zarándok érzi, ezért ki-ki a maga képessége szerint iparkodik...
Soha senki nem vándorol egyedül.
Hamvas Béla

…voltál már úgy, hogy ébredésed pillanatában a Világot, melyre pilládat nyitottad gyönyörűnek láttad?
…voltál már úgy, hogy a fürdőszobai csapból zubogó víz csilingelő patakká vált Benned?
…voltál már úgy , hogy bár a felhők mögé rejtette szép arcát a Nap, Te szivárvány színben láttad az utat?
…érezted már a bensődet simogató örömöt, a Szerető Társad látványától? Mikor feltűnik a távolban, és szíved szaporábban ver, arcod kipirul, és árad Benned a csoda?
Melletted ezt élem Te gyönyörű Társam, Életem, Csodám Párom a Végtelen Utazásban…

Csöndpillangó

Ó, az a nyugalom, az a kimondhatatlan nyugalom,

hogy biztonságban érezzük magunkat a másik társaságában,

hogy nem kell mérlegelnünk a gondolatokat, sem a szavakat,

de kiönthetjük őket úgy, ahogy vannak, együtt a pelyvát és a magot,

jól tudva, hogy megbízható kéz válogatja szét őket,

megtartva, ami értékes, s gyengéd leheletével szétfújja a többit.

T.S. Eliot

Jó érezni azt, hogy szeretlek,

nagyon és egyre jobban.

Ott bujkálni a két szemedben,

rejtőzködni a mosolyodban.

Érezni, hogy szemeid már szememben élnek és néznek.

S érezni azt, ha szép, veled szép,

s csak veled teljes az élet,

Mert hisz csak egymást szeretve lehetünk boldogok.
Illyés Gyula

Azon a helyen, ahová rózsát ültetünk, nem nőhet bogáncs.
Francis Hodgson Burnett

A teljes teremtés benned létezik, s minden, mi benned van, a teremtésben is létezik. Nincs határ közted, s egy tárgy között, mely egész közel van hozzád, mint ahogyan a közted és a messze lévő tárgyak között sincsen távolság.
Benned van minden dolog, a legkisebb s a legnagyobb, a legalantasabb s a legmagasztosabb, s minden egyenrangú.
A föld minden eleme egyetlen atom.
A szellem egyetlen mozdulatában benne van az élet összes törvénye. Egyetlen csepp vízben benne van a végtelen óceán rejtélye. Léted megjelenési formája az élet minden megjelenési formáját magában rejti.
Kahlil Gibran

Az ötletek boldogságát,

az intellektus izgalmát,

a megértés diadalát, a kitisztuló látást,

az élesedő hallást,

az új felfedezések vágyát,

a múlt és jelen élvezeteit kívánom neked.

És kívánom még az alkotás örömét.

Pam Brown

Messze, fent a napsütésben bújnak meg legmerészebb törekvéseim.

Lehet, hogy nem érem el őket,
de felnézhetek, és láthatom szépségüket,
hihetek bennük, és megpróbálhatom követni őket oda, ahova vezetnek.

Louisa May Alcott

Élvezzétek a ma áldásait...és a gonoszt türelemmel tűrjétek,

mert ez a nap csak a miénk:

holtak vagyunk a tegnapnak, és még nem születtünk meg a holnapnak.

Jeremy Taylor

Minél jobban közeledünk az álmunkhoz,

Személyes Történetünk annál inkább életünk igazi értelmévé válik.

Paulo Coelho

Mit ad egyik ember a másiknak?

Önmagát, önmaga legbecsesebbjét, az életét. Ez nem jelenti szükségképpen, hogy föláldozza az életét a másikért - csak hogy neki adja azt, ami őbenne eleven; nekiadja az örömét, az érdeklődését, az értelmét, a tudását, a jókedvét, a bánatát - minden kifejeződését és megnyilvánulását annak, ami benne eleven. Életét így odaadva gazdagítja a másik személyt, fokozza elevenségérzetét a saját elevenségérzetének fokozásával.

Nem azért ad, hogy kapjon; adni önmagában tökéletes öröm. De azzal, hogy ad, óhatatlanul életre kelt valamit a másik személyben, és az visszasugárzik rá; ha őszintén ad, abban óhatatlanul benne foglaltatik a viszonzás.

Aki ad, az adakozóvá teszi a másik személyt is, és mindketten részesülnek az örömből, amit létrehoztak. Az adás aktusában valami megszületik, és mindkét érintett személy hálás az életért, amely mindkettejük számára született meg. Mármost a szeretet vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a szeretet olyan erő, amely szeretetet teremt...

Erich Fromm

Ha megérintett a csoda,
ne tartsd magadban a titkát!
Theodor

A tapasztalat nem az, ami történik velünk,
hanem, amit azzal kezdünk, ami történt velünk.
A tapasztalat - képesség az élet eseményeinek kezelésére,

nem pedig maguk az események.

Aldous Huxley

Az idő túl lassan múlik azoknak, akik várnak.
Túl gyorsan azoknak, akik félnek.
Az idő túl hosszú azoknak, akik szenvednek.
Túl rövid azoknak, akik boldogok.

De akik játszanak, azok számára az idő nem is létezik.
Lorna Johnston

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.
Végül azonban az egyik lény így szólt: Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba. A többi lény kinevette, és azt mondták: Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba! De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta. Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott. Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson! És a sodrodó így szólott: Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland. De ők csak egyre azt kiáltozták: Megváltó, és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.
Richard Bach: Illúziók

Add meg minden napnak az esélyt,

hogy életed legszebb napja legyen!

Mark Twain

Annak, aki olyan csodálatos…
mindenütt

„Egyszerűen csodálatos, hogy van
valaki az életben, aki annyira figyelmes,
jóakaratú és bőkezű velem – valaki, akinek
mosolya akár a napfény és nevetés,
akinek szavai mindig azt zengik,
mit hallani szeretnék…
mert a varázslatos emberek igazán
csodálatosak…odabenn.

Különleges kiváltság, hogy
ismerek valakit,akinek gyönyörűség
csak meglátni is arcát – valakit, aki
sugárzó melegével betölti a szobát, és
beragyogja a világnak azt a sarkát
szeretetével,
mit eddig sose láttam…mert a különleges
emberek valóban csodálatosak…kívül is.

S talán a legfontosabb: a világ egyik
legnagyobb áldása, hogy van az
életemben valaki, aki képes
ennyi örömet és ragyogást hozni
napjaimba – mint te az enyémbe…
Mert olyannyira csodálatos vagy…
mindenütt.”


Andrew Tawney

A boldog pároknak van saját mosolyuk,

amit senki más nem ért igazán.

Pam Brown

Mindannyiunk hatalmában áll boldogságot adni...

elég egy figyelmes fül, egy látó szem, egy kinyújtott kéz.

Pam Brown

...aki alszik, az honnan tudhatná, hogy álmodni jó?

Ismeretlen