A fény harcosa soha nem siet.

Az idő úgyis neki dolgozik, ezért le tudja győzni türelmetlenségét, és ezáltal elkerüli a meggondolatlan cselekedeteket.

Ha lassan jár, egyszer csak azt veszi észre, hogy léptei egyre biztosabbak. Tisztában van vele, hogy fontos pillanatok résztvevője az emberiség történelmében, és mielőtt megváltoztatja a világot, előbb önmagának kell változnia.

Ezért nem felejti el Lanza del Vasto szavait:"

A forradalomnak időre van szüksége, amíg megérik."

A harcos soha nem tépi le az éretlen gyümölcsöt.

Paulo Coelho